A kereskedelmi ingatlanpiacot szakmai oldalról alapvetően három jelző uralja: ideális, pénzügyi, reális, amelyeket a legtöbb esetben az igényekre vetíthetünk ki. Ha innen szemléljük az elmúlt éveket, elmondhatjuk, hogy 2008 környékéig a vezérelv a bérlői magatartások terén az ideális lokáció és épület megtalálása volt, és csak másodsorban jött számításba a pénzügyi oldal, illetve némely esetben a gazdasági realitás. Aztán jött a nagy ingatlanpiaci kézifék, megállt minden, és csend következett be. A nagy tervek messze kerültek a megvalósítástól, míg karnyújtásnyi távolságon belül maradtak a kisebb projektek, de valójában senki sem akart újra nagy lendületet venni a finanszírozások téli útviszonyai között nyári gumival. A bérleti díjak a kereskedelmi ingatlanpiac minden szektorában nyugalmi állapotban vannak, néha egy-egy esetben meg is emelkednek, tehát a trend már semmiképpen sem csökkenő. Sőt. Olyan helyzetben vagyunk, melyben a spekulatív szó már ismét nyer némi vonzalmat, még ha legtöbbször csak elvi síkon is. Ez pedig alapvetően jól hat a szektorra, tranzakciók oldalán folytatódik az a pozitív elmozdulás, amit 1-1,5 éve tapasztalunk. Azért lehet ezt szó szerint elmozdulásnak venni, mert amit leginkább még csak „érzünk”, talán már nem a stagnálás rendszerszerű kilengéseinek egy hulláma, hanem konkrét irány. Nem dinamikus, de konkrét. Mind a hozamok, mind a bérleti díjak olyan mutatókat eredményeznek, melyeket leginkább valaminek az elején láttunk eddig. Bízzunk benne, hogy ez a trend folytatódik, és szó szerint trend lesz belőle.