Ma már csak zöld irodaházak épülnek

Iroda 2021-03-05

2021-ben Budapesten szinte nem épül A kategóriás irodaépület valamiféle környezettudatossági szempontokat igazoló „zöldépület-minősítés” nélkül.

Ha egy készülő irodaépületről hallunk, az arról szóló híradásban minden esetben nagy hangsúlyt kap annak zöld megfelelősége, melyet mozaikszavak és hangzatos kiegészítéseik hivatottak bizonyítani. Példa erre – a 2020-as év legnagyobb irodafejlesztései közül válogatva – az M1/M7 autópályák bevezetőjénél található Futureal-­óriásprojekt, a Budapest One irodaház, mely büszkén hirdeti BREEAM Very Good és WELL Building Platina minősítését.

De említhetnénk az Atenor által jegyzett, Budapest XIII. kerületé­ben található Váci Greens irodapark BREEAM Exce­llent tanúsítványát vagy a szintén ugyanerre, az Árpád híd pesti felvezetőjénél épült HP ­Reavis-Agora torony BREEAM Outstanding, ­BREEAM Communities és WELL Gold jellemzését is. A Váci úton épülő Nordic Light Trio irodaház esetében a svéd ingatlanfejlesztő-óriás, a Skanska minden fórumon kiemeli annak LEED Gold és WELL minősítését, olvasható a Magyar Nemzet cikkében.

De mik ezek a kifejezések, és miért váltak épülő irodaházaink egyik legfontosabb cégérévé? A felsorolt mozaikszavak mögött nemzetközi szervezetek és általuk kidolgozott zöldépület-minősítő rendszerek rejlenek. Ilyen a német ­sztenderdeken alapuló DGNB, az angol BREEAM vagy az eredetileg az amerikai igényekre fejlesztett LEED. A minősítések az épület technoló­giai jellegű rendszereire, fizikai tulajdonságaira, működési környezetére és ezzel együtt ökológiai lábnyomának csökkentésére fókuszálnak. Igazolják, hogy hatékony és zöld az épület energiafelhasználása, környezetterhelése, víz- és hulladékkezelése, de például azt is, hogy van benne kerékpáros-öltöző és tömegközlekedéssel jól elérhető.

A legújabb rendszer, a WELL Certifica­tion logikája a többitől némileg eltér, mert a használói komfort mérhető paramétereire helyezi a hangsúlyt: egyfajta egészségtudatos szemlélet alapján a levegőminőségre, a helyes megvilágításra, a terekben érzékelhető hőkomfort szintjére vagy éppen az akusztikai jellemzőkre koncentrál. Olyan paraméterekre, amelyek majd az ott dolgozók „jó érzetét” szolgálják.

Az épületminősítő rendszerek tehát meghatározott minőségkritériumok teljesülése, technológiai, funkcionális és ökológiai szempontoknak való megfelelés alapján osztanak az épületnek osztályzatot és bizonyítványt. E zöld tudást igazoló, meglehetősen költséges papír a minőség létrejöttén túl nyilvánvalóan több célt szolgál: amellett, hogy a zöld gondolkodást igénylő társadalmunkban hatékony kommunikációs eszköz és az építtetőnek/fejlesztőnek versenyelőny egy magas minősítés megszerzése, segít meggyőzni azokat a multinacionális bérlőket is, amelyek globális működésük keretében már valamelyik minősítés (LEED, BREEAM) kipróbált használói.

Bár egy épület minőségét megközelíthetjük csupán megfelelőség, valamint a megrendelői igények teljesítése szempontjából, az épület megformálása, annak „üzenete”, városképi megjelenése és úgy általában a jó épület nem írható le csupán fizikai és technológiai paraméterekkel.

Gyulai Iván a bölcsesség és tudás közötti különbségre hívja fel a figyelmet a Kérdések és válaszok a fenntartható fejlődésről című könyvében, melyben a tudástársadalom jelenségeit úgy értékeli, hogy abban túl sok szó esik a hogyanokról és túl kevés a miértekről. Ennek a gondolatnak az érvényessége az épületek „hardveralapú” megközelítése kapcsán is megfontolandó.

Az irodaházi kommunikációban sokszor túlhangsúlyozott minősítések jellegükből adódóan nem értékelik/értékelhetik az adott épület karakterjegyeit, tömegképzését vagy éppen a használati minőséget kialakító építészeti szándék helyességét. Az épület hagyományos értelemben vett szépségéről, továbbá városképbe illeszkedéséről szintén keveset mondanak.

Partnereink